Hírek
Jobboldalon mindenki egyetértett, ezzel szerencsére nincs baj. Mi történik a baloldalon? Ez már sokkal érdekesebb. A baloldalnak több mint száz évbe került, hogy beengedje a nemzeti kérdéseket a felkarolandó ügyek közé, több mint száz évbe, hogy egyáltalán beengedje a szóhasználatába . És miért volt ez ilyen nehéz? Nyilván mindenki tudja, hogy milyen érveik vannak a nemzet koncepciójával szemben; internacionálé, nemzet egyenlő kitalált közösség, nacionalizmus egyenlő gyűlölködés, XX. század, két vesztes világháború.

És akkor hirtelen a szavazatmaximalizáló politikai logika mentén - időnként határon túl élő magyarokat románozó Szanyival - mégis beindultak. Két jelentős politikai erő is igent mondott az autonómiára. Igaz, adósok még a problémákra adott, a világnézetükkel egyeztetett megoldási javaslatokkal, de ne legyünk türelmetlenek, a politika bináris logikája (kormányra jutni/ellenzékbe menni) idővel megold mindent. Végülis teljesítménynek könyvelhetjük el, hogy a korházi ágyak elrablásától, nyugdíjrendszer tönkretételétől eljutottunk a székely menet támogatásáig.

De mégis voltak ellenvélemények, sőt nem is akármilyenek. Kik ők, és miért nem tetszik nekik a „magyar kérdés”? Hiszen már teljesen trendi és európai. Amikor autonómiáért tüntetünk, igazságos regionalizációt követelünk, amikor nyelvhasználat mellett érvelünk, első generációs emberi jogokat kérünk számon, ha magyarellenes atrocitások ellen foglalunk állást, akkor az agresszió ellen tiltakozunk. Akkor mi a baj, ők miért nem látják, hogy az ügyek természete, teljesen beleillik a saját világnézetükbe?

Természetesen tudom, hogy ők elképzelt közösségnek tartják a nemzetet és minden ellenségeskedés eredendő okának, elavult eszmének, ami nem összeegyeztető az európaiságunkkal. Én csak az empátia hiányán csodálkozom. Azon, hogy magukat nyitott, elfogadó, európai szabadgondolkodónak tartó politikai közösség tagjai ekkora undorral nyilatkozzanak más emberek értékrendje felől.  Nyilván nem a jelenlegi generáció lesz az, aki eldönti a vitát, hogy a nemzet örök, vagy csak pillanatnyi közösségformáló erő. Mindenestre semmi joguk nincs arra, hogy ítéletet hozzanak más emberek értékeivel kapcsolatban.

 A másik érdekes dolog az, hogy különösebb ideológia bakugrások nélkül is, egy csepp jóindulattal, a határon túli magyarság ügye abszolút védhető a liberális értékek mentén. Ha ők már ennyire kibékíthetetlen viszonyban állnak a közösségiséggel, akkor miért nem az individuum szabadsága, emberi jogok, többség-kisebbség kontextusába helyezik a külföldi magyarok problematikáját? Heller Ágnestől tudjuk, hogy az ember születése esetleg, véletlenszerű. Vagyis körülbelül ugyanannyi esélye van annak, hogy magyarnak születek Vajdaságban, mint hogy zsidóként Long Island-en, vagy romaként a VIII. kerületben. A környező országok magyarságának viszont pont ez a legnagyobb problémája, hogy nem tisztelik a személyét, nem tisztelik azt, aminek született, hogy át akarják változtatni azzá, ami nem ő, hogy kollektívan, a születésért elve bűnösnek rendelik el. Vagyis amikor például a Benes-dekrétum kollektív bűnösség elmélete szerint kárhoztatja magyarokat, akkor ugyanezen a logika mentén ítélhetné el akármelyik másik csoport tagjait, ahol embereket generalizálni lehet genetikai sajátosságok, közösséghez tartozás vagy akár szexuális orientáció szerint. Aztán a vád érvrendszerét évekig lehet építgetni. Nyilvánvalóan a baloldalon olvasnak Heller Ágnest, nem hiszem, hogy nekem kellene ötleteket adni arra, hogy miként védhető a magyar kisebbség a balliberális értékrenddel, arról nem is beszélve, hogy hazai pályán rendelkeznek kisebbségvédelmi tapasztalatokkal. Akkor mi lehet a baj? Nem marad más csak a jóindulat hiánya.

A leírtak után, fiatalos vehemenciámtól feltüzelve, kérdezhetném: benneteket meg honnan a túróból szalajtottak? Az ember azt hinné, hogy ilyen vélemények csakis életidegen, a nyugatosodást mindenáron sürgető értelmiségi klikkekből jöhetnek, olyan környezetből, ahol a kisebbségvédelem inkább kozmopolita menőségnek számít és nem élettapasztalatokból és belátásból származó együttérzésből. De nem, a leglelkesebb fanyalgók közül maguk is sokan kisebbségiek, olyan kisebbségiek, akik életét- állításuk szerint- napi szinten befolyásolja az antiszemitizmus, és hanyatt-homlok, ceremoniálisan hagyják el az országot, az üldöztetés következtében. Ha valóban ilyen élettapasztalatokkal rendelkeznek, akkor miért olyan nehéz belátónak lenni és legalább gondolati szinten elfogadniuk, hogy létezhet olyan, hogy „antimagyarazimus”? Van egy másik megrökönyödésre okot adó csoport, ez pedig határon túli tapasztalatokkal rendelkezők ellenvéleménye, mint legutóbb Ara-Kovács Attiláé. Esetükben  nem lehet más magyarázatot találni, csak azt, hogy száz év kisebbségi lét nyomora alatt megtanulták gyávaságukat béketűrésnek hinni, a jogérvényesítést sovinizmusnak látni.

Ki kell mondanom, és tudom, hogy ez sokaknak nem fog tetszeni. A határon túliaknak szükségük van a baloldalra. Szükségük van a lobbierejükre, szükségük van az érvrendszerükre. Nélkülük nem fog menni. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elhitessük velük, hogy ez nem csak a magyarság ügye, hanem az emberiségé.

 
Sarnyai Gábor