Hírek
JFK családjának mindkét ága ír, katolikus volt. A felmenői, a XIX. század közepén, az írországi éhínség elől menekültek át az Egyesült Államokba. A politikai pálya a család mindkét ágán ismerős volt, hiszen az elnök anyai nagyapja, John F. Fitzgerald Boston polgármestere volt, míg apai nagyapját, Patrick Joseph Kennedy-t több alkalommal is megválasztották képviselőnek a massachusettsi alsó házba, majd a szenátusba is. Az elnök édesapja, Joseph Kennedy hatalmas sikerre tett szert közgazdászként tőzsdei ügyleteivel, amivel letette a család anyagi alapjait. Később pedig Roosevelt elnök jobb keze, majd nagy-britanniai nagykövet lett.
JFK ezért kiváltságos gyerekként nőhetett fel, aki ezt a helyzetet ki is használta, hiszen már fiatal korában kétszer körbeutazhatta Európát, és apja külszolgálata miatt sok időt tölthetett el Londonban is.  A szülők a nagy család hívei voltak, kilenc gyermeket neveltek. Édesanyjuk, Rose Fitzgerald gyermekeit erős katolikus öntudatra és fegyelemre tanította. A Kennedyk kiskoruktól kezdve szigorú napirend szerint éltek, amelytől nem szabadott eltérni. Híres történet az, hogy esténként a vacsora mellett csak közéleti dolgokról beszélgethettek, amit anyjuk egy faliújsággal segített, amelyre feltűzte az aktuális politikai eseményekről szóló cikkeket.
Jack a The Choate School of Wallingtonba, majd apja londoni kiküldetése alatt a School of Economics-ba járt középiskolába. Egyetemi tanulmányait a Harvard Politikatudomány szakán végezte, ahol 1940-ben szerezte meg a diplomáját. Leginkább a külpolitika illetve a nemzetközi közjog érdekelte.
Keveset beszélnek a Kennedyk II. világháborús szerepéről. JFK önként jelentkezett a haditengerészethez. Mivel folyamatos vetélkedésben volt bátyával Joseph Jr.-ral,- aki egyébként pilótaként szolgált- a gyengébb fizikumú Jack mindenáron bizonyítani akart a nagy elvárású szülők előtt. Erre hamarosan alkalma is nyílt, amikor egy PT – amerikai katonai gyorshajó - parancsnokának nevezték ki. 1943 augusztusában egy japán konvoj feltartóztatására rendelték ki hajóját a Blackett-szoroshoz. A túlerőben lévő japánokkal szemben viszont hamar kudarcba fulladt a támadás, Jack hajóját pedig kettészelte egy romboló. A legénység két tagja szörnyethalt, az életben maradt tizenegy pedig a süllyedő hajóroncsba kapaszkodva próbálta túlélni az akciót. Jack megmentette a sebesült társai életét, meg hozzá úgy, hogy egyik a hátán kapaszkodott, a másikat pedig tolta előre a vízben, miközben harapta a mentőmellényét, hogy levegőhöz jusson. Így értek el egy szigetre, ahol egy hét viszontagság után megmentették őket. Ezért a tettéért JFK megkapta a tengerészgyalogosok állami kitüntetését, a Navy and Marine Corps Medal-t. A hősies kiállásért azonban egész életén át tartó hátfájásával és három gerincműtéttel fizetett.
Joseph Jr., valószínűleg az öccse sikerét látva féltette a családban betöltött pozícióját, ezért vágott bele egy szakértők szerint is „öngyilkos küldetésbe“. Joe-nak az lett volna a feladata, hogy 10 tonna robbanóanyagot szállítson át a La Manche csatorna felett. Azonban az akció megbukott. Hiába végeztek korábban sikeres kísérletet 10 tonna homokkal, Joe gépe a szállítás közben felrobbant. Apja álmai romokban hevertek, mivel nem titkolt szándéka az volt, hogy legidősebb fia egyszer amerikai elnök lesz. Ezért JFK-nek jutott az a feladat, hogy felépítse azt a politikai karriert, amit a testvére nem tudott.
Hamar elhatározásra is jutott, hogy ő is a közélet felé veszi az irányt. 1945-től politikai lapoknak írt, majd 1946-ban létrehozta a Külföldön Vívott Háborús Veteránok csoportját. Ugyanebben az évben beválasztották képviselőnek a Kongresszusba, majd 1952-től Massachusetts állam szenátor volt.
1960-ban, Kennedy szenátor bejelentkezett a demokrata párti előválasztásokra. Nem akárkikkel kellett vetélkednie, hiszen az elnökjelöltségért három régi motoros szenátor: Huber Humphrey, Wayne Morse és Lyndon B. Johnson is harcba szállt. Jack azonban szépen lassan maga mellé állította ellenlábasait és elnyerte az elnökjelölti pozíciót. Az elnökválasztás során a republikánus párti ellenfele Richard Nixon volt. Először kettejük választási vitáját közvetítette élőben a televízió, amely, azóta hagyománnyá vált.
November 8-án John Fitzgerald Kennedy-t választották meg az Egyesült Államok 35. elnökének. A választások eredménye rendkívül szoros volt, mindössze csak 2 tized százaléknyi különbség volt a választópolgárok szavazatai között, ami viszont az elektorok testületének szavazati eredményében nem tükröződött. Így lett JFK az USA első római katolikus elnöke és került fel a bevándorló, ír család, a politikai élet csúcsára. Ez azonban később nagyon megbosszulta magát.
Érdemes még egy gondolat erejéig kitérni Robert F. Kennedyre, az elnök öccsére, aki kampányfőnökként nagyban hozzájárult bátyja választási győzelméhez, majd később igazságügyi miniszterként segítette a kormány munkáját. A két testvér sajnos nem csak a politikai tevékenységben, hanem a végzetében is hasonlított egymáshoz, hiszen Robert Kennedy-t, 1968-ban, egy kampánybeszéd közben, bátyjához hasonlóan meggyilkolták.
Sokan játszadoznak a gondolattal, hogy vajon lesz-e folytatása a Kennedyk politikai szárnyalásának, hiszen számtalan leszármazottjuk él, azonban jelenleg nem tudni azt, hogy ki lehet a dicső múlt méltó örököse.
                                                      dr. Both Hunor